Miért fáj úgy szeretni?
A bizonytalan kötődés és a túláradó érzelmek
A korai kapcsolatok minősége alapvető mintákat ad ahhoz, ahogyan a felnőttkorban a belső feszültségeinkkel, a stresszel és a társas konfliktusokkal megbirkózunk. John Bowlby (1982) kötődéselmélete szerint az elsődleges gondozóval (anyával) kialakított korai interakciók ún. belső működési modellekké szerveződnek, amelyek nemcsak az intimitáshoz való viszonyunkat határozzák meg, hanem az érzelemszabályozási készségeink alapját is alkotják (Mikulincer & Shaver, 2019). Amikor azonban a gondozói környezet nem nyújt kiszámítható érzelmi biztonságot, a gyermek kénytelen úgynevezett másodlagos kötődési stratégiákat kifejleszteni, amelyek felnőttkorban gyakran merev, maladaptív (adott helyzetben hasznavehetetlen) érzelemszabályozást okoznak (Gross, 2015).
A bizonytalan kötődési stílusok, mint például a szorongó és az elkerülő, eltérő idegrendszeri és pszichés szabályozási problémákhoz vezetnek. Azok, akiknél a szorongás erősebb, folyamatosan pásztázzák a környezetet, az elutasítás vagy az elhagyás legkisebb jeleit figyelve (Mikulincer & Shaver, 2019). Érzelemszabályozásukra a rumináció (hosszú rágódás), a fenyegetések felnagyítása és a negatív érzelmek felerősítése jellemző. Mivel a stresszre adott testi és érzelmi reakciójukat nehezen tudják lecsillapítani, gyakran élnek meg kontrollvesztést egy-egy érzelmileg megterhelő esemény során (Linehan, 1993; Gross, 2015). Az elkerülő kötődésű személyek ezzel szemben az érzelmek elfojtására, elbagatellizálására és a túlzott önállóság látszatának fenntartására törekednek (Cassidy & Kobak, 1988). Látszólag nyugodtak maradnak provokáció vagy stressz esetén, a fiziológiai mérések (például a bőrvezetési válasz vagy a pulzusszám) azonban gyakran azt mutatják, hogy az események nagyon is megviselik őket. A negatív történéseket nem tudják magukban átkeretezni, vagy másokkal megosztani, hanem ehelyett eltávolodnak érzelmeiktől vagy elnyomják azokat, ami hosszú távon testi tünetekhez vagy hirtelen érzelmi kitörésekhez vezet (Gross, 2015). A bizonytalan kötődés legsúlyosabb formájában, ahol a gondozó maga a félelem forrása volt, felnőttkorban kifejezett érzelmi instabilitás jelentkezik, az ilyen személyek már nagyon kis stresszterhelésre is hevesen reagálnak, és képtelenek megérteni a mások viselkedése mögött lévő motivációkat (Fonagy et al., 2002).
A kötődési mintázatok azonban nem egy életre szólnak, a terápiás kapcsolatokban vagy egy biztonságosan kötődő partner mellett megélt korrekciós érzelmi élmények révén felnőttkorban is kialakítható az ún. „szerzett biztonságos kötődés”, amely rugalmasabb, tudatosabb érzelemszabályozási képességeket eredményez.
Bowlby, J. (1982). Attachment and loss: Vol. 1. Attachment (2nd ed.). Basic Books.
Cassidy, J., & Kobak, R. R. (1988). Avoidance and its relation to other defensive processes. In J. Belsky & T. Nezworski (Eds.), Clinical implications of attachment (pp. 141–170). Lawrence Erlbaum Associates.
Fonagy, P., Gergely, G., Jurist, E. L., & Target, M. (2002). Affect regulation, mentalization, and the development of the self. Other Press.
Gross, J. J. (Ed.). (2015). Handbook of emotion regulation (2nd ed.). The Guilford Press.
Linehan, M. M. (1993). Cognitive-behavioral treatment of borderline personality disorder. The Guilford Press.
Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2019). Attachment orientations and emotion regulation. Current Opinion in Psychology, 25, 6–10. https://doi.org/10.1016/j.copsyc.2018.02.006