A modern társadalomban a munkafüggőséget gyakran a siker, az ambíció és a kiemelkedő teherbírás szinonimájaként ünneplik. Míg az egyéb addikciókat a társadalom elítéli, a túlhajszoltságot hajlamosak vagyunk pozitív elismeréssel jutalmazni. A szervezetpszichológiai és klinikai kutatások azonban rámutatnak, hogy a látszólagos szorgalom mélyén gyakran komoly intrapszichés konfliktusok és maladaptív megküzdési stratégiák húzódnak meg (Andreassen, 2014; Clark et al., 2016).
A munkafüggőség nem egyszerűen a túlórák magas számát jelenti. Clark és munkatársai (2016) átfogó meta-analízisükben úgy definiálják ezt az állapotot, mint a munkára irányuló kényszeres belső késztetést, a munkával kapcsolatos állandó kognitív foglalkozást, valamint az önként vállalt, túlzott idő- és energiabefektetést, amely már súlyos károkat okoz a magánéletben, a társas kapcsolatokban és az egészségi állapotban.
A kutatások szerint a munkafüggőséget legjobban a perfekcionizmus jelzi előre (Clark et al., 2016; Stoeber & Damian, 2016). A merev, reális határokat nem ismerő belső elvárások és a hibázástól való rettegés arra kényszerítik az embert, hogy a kontrollt túlzott feladatvállalással próbálja fenntartani. Ilyenkor az önértékelés szorosan függ a teljesítménytől, a személy csak akkor érzi magát értékesnek vagy elfogadhatónak, ha folyamatosan kézzelfogható eredményeket produkál (Andreassen, 2014).
A munkafüggőség gyakran funkcionál érzelmi érzéstelenítőként is. A feszített munkatempó segít távol tartani az olyan nehezen elviselhető belső állapotokat, mint a szorongás, a magány, a depresszív gondolatok vagy a feldolgozatlan kapcsolati konfliktusok (Griffiths et al., 2018). Amikor a munka megszakad (például hétvégén vagy szabadság alatt), a kompenzációs mechanizmus kiesik, ami intenzív elvonási tünetekhez (ingerlékenység, ürességérzet, bűntudat) vezet.
A pszichodinamikus és sématerápiás megközelítések rámutatnak, hogy a munkafüggőség gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Olyan családi környezetben, ahol a szeretet és az elfogadás kizárólag a teljesítményhez, a jó jegyekhez vagy a felnőtt elvárások feltétel nélküli kiszolgálásához kötődött, kialakul a „könyörtelen mércék” séma (Robinson, 2014). A felnőttkorban jelentkező munkakényszer sokszor a szülői validáció és biztonság tudattalan, szüntelen keresése.
A munkafüggőség paradoxona, hogy miközben a munkavállaló a kontroll megőrzésére törekszik, valójában elveszíti azt a saját határai felett. A folyamatos készenlét megakadályozza a pszichés leválást a munkaidő lejárta után (Sonnentag, 2012). Ennek hosszú távú következménye nem a tartós hatékonyság, hanem a krónikus stressz, az alvászavarok, a kiégés, és a szomatikus megbetegedések kockázatának drasztikus növekedése (Andreassen, 2014; Griffiths et al., 2018).
Az első lépés a gyógyuláshoz annak felismerése, hogy ha a munkához való viszonyunkat már nem az alkotás öröme vagy a célok elérése, hanem a belső kényszer, a szorongás elkerülése és az önigazolás hajtja. Ekkor érdemes lehet megállni, és mélyen magunkba nézni, hogy vajon mi motivál minket abban, hogy pihenés nélkül egyfolytában csak dolgozunk?
Andreassen, C. S. (2014). Workaholism: An overview and current status of the field. Journal of Behavioral Addictions, 3(1), 1–11. https://doi.org/10.1556/JBA.2.2013.017
Clark, M. A., Michel, J. S., Zhdanova, L., Pui, S. Y., & Baltes, B. B. (2016). All work and no play? A meta-analytic examination of the correlates and outcomes of workaholism. Journal of Management, 42(7), 1836–1873. https://doi.org/10.1177/0149206314522301
Griffiths, M. D., Demetrovics, Z., & Atroszko, P. A. (2018). Ten myths about work addiction. Journal of Behavioral Addictions, 7(4), 845–857. https://doi.org/10.1556/2006.7.2018.05
Robinson, B. E. (2014). Chained to the desk: A guidebook for workaholics, their partners and children, and the clinicians who treat them (3. kiadás). New York University Press.
Sonnentag, S. (2012). Psychological detachment from work during leisure time: The benefits of mentally disengaging from work. Current Directions in Psychological Science, 21(2), 114–118. https://doi.org/10.1177/0963721411434979
Stoeber, J., & Damian, L. E. (2016). Perfectionism in employees: Work engagement, workaholism, and burnout. In F. M. Sirois & D. S. Molnar (Szerk.), Perfectionism, health, and well-being (o. 265–283). Springer. https://doi.org/10.1007/978-3-319-18582-8_12