Elég jó vagyok, ha nem vagyok tökéletes?
Az önértékelés és a perfekcionizmus csapdája
Bár a köznyelvben a perfekcionizmust gyakran a magas szintű ambícióval vagy a precizitással azonosítják, a pszichológiai kutatások rámutatnak, hogy a jelenség sokkal inkább az egyén önértékelési struktúrájával és érzelemszabályozásával áll szoros kapcsolatban.
A perfekcionizmus fogalmának megértéséhez elengedhetetlen annak többdimenziós modellként való kezelése (Frost et al., 1990; Hewitt & Flett, 1991). A szakirodalom alapvetően két fő irányt különít el: a hasznos, (adaptív) perfekcionizmust, melyre a magas személyes elvárások és minőségi célok felállítása jellemző, anélkül, hogy a kudarc azonnal megsemmisítené az énképet,és a haszontalan (maladaptív) perfekcionista aggodalmakat, melyre a hibázástól való intenzív félelem, az elvárásoknak megfelelés, valamint a mások véleményétől való túlzott függés jellemző (Stoeber & Otto, 2006).
A stabil, egészséges önbecsüléssel rendelkező személy belső értéke nem ingadozik jelentősen az aktuális sikerek vagy kudarcok függvényében, míg a maladaptív perfekcionizmussal élőknél az önértékelés kizárólag a külső teljesítménytől és mások jóváhagyásától függ (Hewitt & Flett, 1991). Ez folyamatos fenyegetettségérzetet okoz, ami krónikus szorongáshoz, halogatáshoz és érzelmi kimerüléshez vezethet (Frost et al., 1990; Limburg et al., 2017). A valódi magabiztosság tehát nem abból fakad, hogy soha nem hibázunk, hanem abból a belső biztonságból, hogy egy hiba után sem válunk kevesebbé. Ha az önbecsülésünket leválasztjuk a mindenkori teljesítményről, a tökéletesség kényszere helyét átveheti a fejlődés öröme és a hibázás szabadsága: értékesek vagyunk akkor is, ha épp „csak” elég jók voltunk.
Frost, R. O., Marten, P., Lahart, C., & Rosenblate, R. (1990). The dimensions of perfectionism. Cognitive Therapy and Research, 14(5), 449–468. https://doi.org/10.1007/BF01172967
Hewitt, P. L., & Flett, G. L. (1991). Perfectionism in the self and social contexts: Conceptualization, assessment, and association with psychopathology. Journal of Personality and Social Psychology, 60(3), 456–470. https://doi.org/10.1037/0022-3514.60.3.456
Limburg, K., Watson, H. J., Hagger, M. S., & Egan, S. J. (2017). The relationship between perfectionism and psychopathology: A meta-analysis. Journal of Clinical Psychology, 73(10), 1301–1326. https://doi.org/10.1002/jclp.22435
Stoeber, J., & Otto, K. (2006). Positive conceptions of perfectionism: Approaches, evidence, challenges. Personality and Social Psychology Review, 10(4), 295–319. https://doi.org/10.1207/s15327957pspr1004_2