Gyakran tapasztaljuk, hogy egy rosszul átaludt éjszaka után ingerlékenyebbek vagyunk, nehezebben kezeljük a stresszt, és olyan apróságokon is felhúzzuk magunkat, amelyek felett máskor könnyedén szemet hunynánk.
Az érzelmi stabilitás fenntartásában kulcsszerepet játszik a prefrontális kéreg (PFC) és az amygdala közötti funkcionális kapcsolat. Amíg az amygdala az érzelmi ingerek és fenyegetések korai felismeréséért, és a gyors érzelmi reakciókért felel, addig a prefrontális kéreg, különösen a mediális prefrontális terület, gátolja az azonnali érzelemkifejezést (Walker, 2009). Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok kimutatták, hogy már egyetlen éjszakányi alvásmegvonás vagy töredezett alvás esetén is drasztikusan csökken a kapcsolat a prefrontális kéreg és az amygdala között (Yoo et al., 2007). Ennek következtében az amygdala akár 60%-kal érzékenyebben is reagálhat a negatív érzelmekre. A „fékrendszer” tehát elégtelenné válik, ami fokozott reaktivitást, impulzivitást és alacsonyabb ingerküszöböt eredményez.
De nem csak az alvás időtartama, hanem a mikroszerkezete és az alvásfázisok minősége is meghatározó. A gyors szemmozgásos (REM) alvás különleges biokémiai környezetet biztosít az agy számára, mivel a REM alvás alatt az érzelmi emlékek megszilárdulása zajlik (Walker & van der Helm, 2009). A REM-fázis során az agy újra feldolgozza az előző napok negatív, megterhelő élményeit, de már a stresszhormonok jelenléte nélkül. Így az emlékkép megmarad, ám az ahhoz kapcsolódó heves testi és érzelmi töltet fokozatosan lecseng. Ha a REM-alvás töredezett, például alvási apnoé, alkohol- vagy koffeinfogyasztás miatt, ez a feldolgozás zavart szenved, és az ember érzelmi sérülékenységgel indítja a napot.
Palmer és Alfano (2017) arra is rámutatnak, hogy alváshiányos állapotban az emberek hajlamosabbak az adaptív (hasznos) érzelemszabályozási stratégiák helyett olyan maladaptív (káros) mechanizmusokhoz nyúlni, mint amilyen az elnyomás, a rumináció (rágódás) vagy a katasztrofizálás. Mindez könnyen önmagát erősítő negatív spirállá válik: a nappali elnyomás és szorongás megnehezíti az esti elalvást és felszínessé teszi az alvást, a nem pihentető alvás pedig másnap tovább rontja az érzelmi megküzdést (Vandekerckhove & Wang, 2018).
A rendszeres alvás-ébrenlét ritmus, a hűvös és sötét alvási környezet, valamint a késő esti stimulánsok kerülése tehát nem csupán a fizikai regenerációt szolgálja, hanem érzelmi stabilitásunk közvetlen biológiai feltétele is.
Palmer, C. A., & Alfano, C. A. (2017). Sleep and emotion regulation: An organizing, integrative review. Sleep Medicine Reviews, 31, 6–16. https://doi.org/10.1016/j.smrv.2015.12.006
Vandekerckhove, M., & Wang, Y. L. (2018). Emotion, emotion regulation and sleep: An intimate relationship. AIMS Neuroscience, 5(1), 1–17. https://doi.org/10.3934/Neuroscience.2018.1.1
Walker, M. P. (2009). The role of sleep in cognition and emotion. Annals of the New York Academy of Sciences, 1156(1), 168–197. https://doi.org/10.1111/j.1749-6632.2009.04416.x
Walker, M. P., & van der Helm, E. (2009). Overnight therapy? The role of sleep in emotional brain processing. Psychological Bulletin, 135(5), 731–748. https://doi.org/10.1037/a0016570
Yoo, S. S., Gujar, N., Hu, P., Jolesz, F. A., & Walker, M. P. (2007). The human emotional brain without sleep–a prefrontal amygdala disconnect. Current Biology, 17(20), R877–R878. https://doi.org/10.1016/j.cub.2007.08.007