A modern társadalomban a munkafüggőséget gyakran a siker, az ambíció és a kiemelkedő teherbírás szinonimájaként ünneplik. Míg az egyéb addikciókat a társadalom elítéli, a túlhajszoltságot hajlamosak vagyunk pozitív elismeréssel jutalmazni. A szervezetpszichológiai és klinikai kutatások azonban rámutatnak, hogy a látszólagos szorgalom mélyén gyakran komoly intrapszichés konfliktusok és maladaptív (káros) megküzdési stratégiák húzódnak meg (Andreassen, 2014; Clark et al., 2016).
A munkafüggőség nem egyszerűen a túlórák magas számát jelenti. Clark és munkatársai (2016) átfogó meta-analízisükben úgy jrják le ezt az állapotot, mint a munkára irányuló kényszeres belső késztetést, a munkával kapcsolatos állandó foglalkozást, valamint az önként vállalt, túlzott idő- és energiabefektetést, amely már súlyos károkat okoz a magánéletben, a társas kapcsolatokban és az egészségi állapotban.
A kutatások szerint a munkafüggőséget legjobban a perfekcionizmus jelzi előre (Clark et al., 2016; Stoeber & Damian, 2016). A merev, reális határokat nem ismerő belső elvárások és a hibázástól való rettegés arra kényszerítik az embert, hogy a kontrollt túlzott feladatvállalással próbálja fenntartani. Ilyenkor az önértékelés szorosan függ a teljesítménytől, a személy csak akkor érzi magát értékesnek vagy elfogadhatónak, ha folyamatosan kézzelfogható eredményeket produkál (Andreassen, 2014).
A munkafüggőség gyakran funkcionál érzelmi érzéstelenítőként is. A feszített munkatempó segít távol tartani az olyan nehezen elviselhető belső állapotokat, mint a szorongás, a magány, a depresszív gondolatok vagy a feldolgozatlan kapcsolati konfliktusok (Griffiths et al., 2018). Amikor a munka megszakad (például hétvégén vagy szabadság alatt), ez a kompenzációs mechanizmus kiesik, ami intenzív elvonási tünetekhez (ingerlékenység, ürességérzet, bűntudat) vezet.
A munkafüggőség gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Olyan családi környezetben, ahol a szeretet és az elfogadás kizárólag a teljesítményhez, a jó jegyekhez vagy a felnőtt elvárások feltétel nélküli kiszolgálásához kötődött, kialakul a „könyörtelen mércék” séma (Robinson, 2014). A felnőttkorban jelentkező munkakényszer sokszor a szülői validáció és biztonság tudattalan, szüntelen keresése.
A munkafüggőség paradoxona, hogy miközben a munkavállaló a kontroll megőrzésére törekszik, valójában a saját határai felett elveszíti azt. A folyamatos készenlét megakadályozza, hogy a munkaidő lejárta után pszichésen el tudjuk engedni aktuális feladatainkat (Sonnentag, 2012). Ennek hosszú távú következménye nem a tartós hatékonyság, hanem a krónikus stressz, az alvászavarok, a kiégés, és a szomatikus megbetegedések kockázatának drasztikus növekedése (Andreassen, 2014; Griffiths et al., 2018).
Az első lépés a gyógyulásho az, ha felismerjük, hogy ha a munkához való viszonyunkat már nem az alkotás öröme vagy a célok elérése, hanem a belső kényszer, a szorongás elkerülése és az önigazolás hajtja. Ekkor érdemes lehet megállni, és mélyen magunkba nézni, hogy vajon mi motivál minket abban, hogy pihenés nélkül, folyamatosan dolgozzunk?
Andreassen, C. S. (2014). Workaholism: An overview and current status of the field. Journal of Behavioral Addictions, 3(1), 1–11. https://doi.org/10.1556/JBA.2.2013.017
Clark, M. A., Michel, J. S., Zhdanova, L., Pui, S. Y., & Baltes, B. B. (2016). All work and no play? A meta-analytic examination of the correlates and outcomes of workaholism. Journal of Management, 42(7), 1836–1873. https://doi.org/10.1177/0149206314522301
Griffiths, M. D., Demetrovics, Z., & Atroszko, P. A. (2018). Ten myths about work addiction. Journal of Behavioral Addictions, 7(4), 845–857. https://doi.org/10.1556/2006.7.2018.05
Robinson, B. E. (2014). Chained to the desk: A guidebook for workaholics, their partners and children, and the clinicians who treat them (3. kiadás). New York University Press.
Sonnentag, S. (2012). Psychological detachment from work during leisure time: The benefits of mentally disengaging from work. Current Directions in Psychological Science, 21(2), 114–118. https://doi.org/10.1177/0963721411434979
Stoeber, J., & Damian, L. E. (2016). Perfectionism in employees: Work engagement, workaholism, and burnout. In F. M. Sirois & D. S. Molnar (Szerk.), Perfectionism, health, and well-being (o. 265–283). Springer. https://doi.org/10.1007/978-3-319-18582-8_12